Progressziv tortenelmi stressz-leltar Krumpli-bacsinak.
Kedves Krumpli!
Kikapcsoltam a modemet, és önvizsgálatot tartottam a te eredeti
szándékod, valamint a kurta költõi kérdésed szerint, és egy nap
késéssel máris megy a részletes válasz. A cinizmus visszatükrözésében
állati nagy vagyok, de egy kurta kérdés csak akkor cinikus, ha én is
annak érzékelem. Úgyhogy gyere velem, és tereljük messzebbre a
mondanivalók áramlatát a cinizmus és viszont-cinizmus csapdájától
együtt; - feltéve ha te is egyetértesz.
Amúgy a legutóbbi írásom a feltámadás szakmai finomságairól szólt, és
nem arról akart szólni központi helyen, amit te kiszúrtál: nevezetesen,
hogy zsidók keresztények és muszlimok hogyan nevezik egymást a
másik háta mögött. Ez a három feltámadás-központú világvallás. A többi
mind reinkarnáció-központú. Ezért van az, hogy a védikus vallások
követõi egybõl pucolnak felfelé a Fénybe, amint hátrahagyják a
porhüvelyt, míg mi lent maradunk, és várjuk a Feltámadást. Tehát a mai
hármas ábrahámita konfliktus a Feltámadás egyetlen és kizárólagos
igazi nagy hátráltatója. Ez a hármas konfliktus bármely kiragadott kettõ
tömb között fennáll.
A szándékom szerint tehát ezzel a konfliktus-forrással,
- én a feltámadás mihamarabbi esélyének alárendelten,
- illetve druida szakmai értelemben
kívántam foglalkozni. De rendben van, most jöjjön az önvizsgálat,
- hogy ha nem vigyáznék magamra, hogy senkivel semmi bajom
ne lehessen,
- akkor milyen mozgó csapdák lesnének rám,
- amelybe még akkor is beleesik az ember, ha csak egyhelyben
áll, és nem is változtatja a helyét.
Nos, Júdea kiebrudalásában Róma és szövetségesei valóban vétkesek.
Róma a koncepciót és a hadvezéreket adta, valamint a közép-szintû
parancsnokok többségét. A többi középszintû parancsnokot és a
zsoldosok többségét a csatlós provinciák adták, valamint arany-adót és
gabona-adót is a hadigépezethez. Ez a tömb ebrudalta ki Júdeát, és
utólag „keresztényi” jusztifikációkat (-utólagos „igazolásokat”-) gyártott
hozzá. Ez ellen valóban küzdeni kell, akár pl. generációkon át is, akár pl.
kései zelóta-partizán eszközökkel is, ahogy ezt máig tapasztalhatjuk a
politikában, vagy a pénz környékén, minden nyavalyás fillér körül. (-
Zelótáknak hívták az izraelita ellenállókat, akik a római jelenlét ellen
harci cselekedetekre vállalkoztak.-) Én tehát ezt a fajta máig folytonos
nyilvánvaló etikai csikicsukit hívom kései zelóta aktivitásnak. Amíg a
zsidóság a szétszóratásban átváltott a fizikai és katonai zelótaságról
az eszmei és gazdasági síkon folytatott zelótzaságra, az alatt az
idõszak alatt jött létre a sorai közt ez az érzéki csalódás és házszám-
tévesztés, amelynek hibájával ma szembesülnie kell a lévitáknak, mint
az ilyen dolgokban valóban felkelõs kasztnak. A poszt-kelta európai
tömb nyilván megtagadta a zsidóságtól a kiebrudalásuk utáni
igazságossági egyeztetéseket és a fejlemények következményeinek
igazságos gondozását is. Ez az egyirányú megtagadás és
ellehetetlenítés a dolgok egyik kétségtelen gyökere, amely akkor még
nem keresztény alapokon állt, de azok a le- és megtagadós minták
mind a mai napig ismétlõdnek.
Szükséges a világ számára is, hogy ha egy generáció nem hajlandó
megvitatni az áldozatokkal az általa okozott károk következményeit,
utóéletét, kompenzációját, stb., akkor az áldozatok zelóta-partizán
háború változatos eszközeit vessék be a károkozóik ellen, ahogy
fentebb már írtam: „akár nemzedékeken át is”. Most a Júdea
kiebrudalása utáni európai poszt-kelta populációk történelmi
adósságáról van szó; - habár rövidesen világossá válik, hogy a
zsidóság ennek az analógiáját önmagára nézve is megörökölte az igazi
ellenségeitõl.
Tehát ma is él egy olyan populáció, akik a felmenõik történelmi vétke
miatt tartoznak a zsidóságnak egy hazával, és annak olyan
infrastruktúrájú állapotával, amilyen az akkor lenne, ha anno nem
ebrudalták volna ki õket. Most jön a kérdésedre a válasz, nevezetesen,
hogy mi „bajom” a zsidósággal. Nekem semmi, ugyanis a most
következõ dolgot kristály-tisztán megértik a velem érintkezõ magyar
zsidók. Nevezetesen, hogy ebbe a Júdea felé adós, genetikailag máig
jogfolytonos római és poszt-kelta tömbbe nem tartoznak bele többek
közt a skandinávok, a britek és a magyarok. Ám amikor a zsidóságot a
saját papjai ügyesen, helyesen és szükségszerûen belevitték a
szentföldi zelóta-partizán aknamunka kései és változatos formáiba
Európában, akkor sajnos nem voltak tekintettel erre a rendkívül fontos
különbségre; - és emberi léptékkel mérve bizony sok idõ eltelt ebben a
tévedésben, vagy ahogy én hívom: ebben a HÁZSZÁM-TÉVESZTÉSBEN
és OPTIKAI CSALÓDÁSBAN, ugyebár a lévita zsidó papság részérõl.
A magyarok azért nem tartoznak bele az „adósok tömbjébe”, mert a
genetikai jogfolytonosságunkat máig felerészt alkotó Attila hunjai soha
egyetlen másodpercig nem voltak csatlósai Rómának. Ugyan a Dunáig
tartó hajdani Pannónia egy ideig valóban római provincia volt, de a
hunokkal gyorsan szövetséget kötõ Árpád magyarjai együtt vonultak be
Dunántúlra magukkal a hun õsökkel is. Tehát Róma és csatlósai
történelmi bûnétõl ez a mai magyar genetikai jogfolytonosság
egyszerûen „STERIL”, ám a lévitucok alaposan elbaltázták a Róma-
ellenes kései zelóta doktrínákat. Ez a megállapítás sajnos
letagadhatatlan tény. Minden mai egyeztetõ és igazság-keresõ
kommunikációs doktrína, ami nem ezt a tényt használja kiinduló
pontnak, lócitromot sem ér, mint ahogy azt nap mint nap
tapasztalhatjuk is. Természetesen itt, e markáns ponton és logikai
elágazásban nagy szükség van a magyarság részérõl a jogos dühnek a
hirtelen szeretetbe való fordítási képességére,
- amely lehet, hogy az elsõ néhány mondatban hasonlíthat a
gyûlölet-beszédre,
- de csak a felületes szemlélõ számára.
- Utána ugyanis hamarosan kiderül, hogy nem csak gyûlölet-
beszéd létezik, amit büntetni kell,
- hanem szeretet-buzgósági beszéd is van, amit pedig
elfelejtenek jutalmazni……
Na itt már majdnem megérkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi bajom
lehetne nekem a zsidósággal, ha mégis lenne…….
Nos, én csak jelezni kívánom a zsidó testvéreknek, hogy ha a léviták
ilyen keservesen elcseszték némi idõre a zsidóság optikáját, attól még
az Ószövetség szerint:
A zsidó név is megint szép lesz,
méltó régi nagy híréhez,
mit rákentek a lévitucok,
lemossák a druiducok.
De maradjunk meg az optikai csalódás és házszám-tévesztés tipikus
példájánál, mert hogy pl. a britek ellen is zajlik idõnként némi méltatlan
és igazságtalan a zelóta-partizán doktrína. Márpedig õk is „sterilek” a
Júdea elleni történelmi adósság terhétõl.
Ugyebár Boody-Ká (-helyesírásában nem vagyok biztos-) druida papnõ
által vezetett lázadás idõben pont egybeesik Róma és Júdea zelóta-
ütközeteinek kicsúcsosodásával. Tehát a britek felmenõi pont abban a
kényes idõszakban kötötték le a római hadipotenciál jelentõs részét,
amikor a szövetségesek és provinciák ontották a gabona-adót, arany-
adót és delegálták a zsoldosokat a római centuriókba, mindezt
értelemszerûen Júdea ellen.
Britannia késõbbi történelmében jelentõs észak-francia bevándorlás
volt, amely jelenség etimológiailag is máig tartó nyomot hagyott az
angol nyelvben. Igenám, de az északi gallok ugyanúgy lekötötték a
római hadipotenciált a Júdea ellen keletkezett európai nagy történelmi
vétek idõszakában, ahogy a szigetországiak, tehát õk sem érintettek a
zsidóság felé való adósság kérdésében. Ugyanis a Velsenzecotroix (-
helyesírásában nem vagyok biztos-) ellenállásának leverése után az
északi gall törzsek (-római nézõpontból-) felesleges mértékben
lekötötték Róma hadipotenciálját még Júdea kiebrudalásának
idõszakában is. Tehát a történelem késõbbi fejezeteiben
- a britekbe esetleg beolvadt,
- és nem csak a hazahajózásuk után etimológiai apportot
hátrahagyó északi gallok
- nem kevertek be ilyen fajta, a zsidóssággal szemben
értelmezhetõ történelmi adósságot az angol vérbe. Így az
ugyanúgy „steril” ebben a vonatkozásban, ahogy a magyarság is.
A poszt-gall francia valóságban tehát ma már nehéz volna meghúzni
eme történelmi adóssághoz tartozó genetikai jogfolytonosság északi
határát, de annyi abszolút szuper-biztosan megállapítható, hogy a
britek és a skandinávok már nem tartoznak bele. Ez csak egy
összehasonlító elemzés volt abban a lényegi kérdésben, hogy a
magyarok sem tartoznak bele ebbe az adós genetikai tömbbe. A logikai
egyenletek tehát azt mutatják, hogy ha egy magyar zsidónak egy
nemzsidó magyarral problémája van, akkor ennek a vitának a
gyökerében, (-valahol a múltban-) ez a nem eléggé kifinomult
gondolkodásra valló lévita trend által elkövetett makacs és primitív baki-
sorozat, házszám-tévesztés és optikai csalódás áll. Tehát a „ki a
barbár” kérdést azért ne tegyük fel, mert akkor lesodródnánk a valódi
megoldás esélyének érzelmi hullámhosszáról, és kizökkennénk annak
lélektani módszer-készletébõl.
Éppen ezért Kedves Krumpli-Barátom, a kérdésednek fordítva kellene
elhangzania. Nekem kellene tõled megkérdeznem, hogy mi a bajod
velem. Ám te nem tudnál válaszolni, és lám, még nekem kell megadnom
a választ helyetted is saját magamnak, pedig te tettél fel egy olyan
kérdést, aminek kizárólag fordítva feltéve volna igazi létjogosultsága.
Azt tehát le kell szögezni, hogy a zsidóságnak a léviták által alaposan
megtévesztett kisebbsége olyan bornírt tévhitben folytat „intellektuális”
zelóta-háborút és akna-munkát a kereszténység ama adós tömbön
kívüli részével szemben,
- mint ha valójában csak védekeznének,
- mint ha csak egy hajdan vesztésre álló, de állandó
háborúskodás késõbbi fejezeteiben megerõsödve még mindig a valódi
ellenség állna velük szemben,
- és nem csak az értetlen célpontok, akikre úgy prüszkölnek,
mint ha az értetlenek valóban háborút indítottak volna ellenük,
- holott az újabb fejezetek vétlen áldozatai az
értetlenségükben sokszor még csak nem is védekeznek,
- hátha úgy hamarabb rájönnek az újabb fejezetek valódi
támadói, hogy õket „nem is mi támadtuk meg”…..
Bizony itt a legfõbb ideje, hogy vagy sürgõsen megkezdjék az általuk
okozott károk ellensúlyozását, vagy ha ez nem megy nekik, akkor
vegyék megszeppent kisfiúra a figurát, és dobják a gyeplõt a lovak
közé. Így talán kevesebbszer ütlegeli õket arcon Mihály arkangyal,
amikor szabad kezet kap fölöttük, és ez még akkor is igaz lesz, ha
személyesen Lucifer lép elõ az õ Mihály arkangyalukká.
De rendben van, amikor az az elsõ vezetõ lévita tömb bevezette a
háttérben ezt a nyomorult házszám-tévesztést és optikai csalódást,
akkor nem volt se Internet, se SMS, de még csõposta sem. Csak
egyszerûen lusták voltak gondolkozni a lévitucok, ahogy ezt ma is
kiválóan láthatjuk. Nekem a druidának kell még helyettük is
gondolkoznom, pedig én egy kanyi vasat sem kapok érte. Én a magam
részérõl képes vagyok többletet is felvállalni ebbõl a kínos
felelõsségbõl, mert ez végülis csak módszertan kérdése. Én pedig fel
vagyok szerelkezve a Hermész-Kulcsokkal.
De térjünk vissza a kérdésedhez: Nos, szerintem nekem kevesebb
bajom van a lévitucokkal, mint magának az egyszerû zsidóságnak. Én
tehát csak kacsintok, és jelzem, hogy
- miközben a lévitucoknak van elsõ helyen a legtöbb bajuk
önmagukkal,
- és második helyen az egyszerû zsidóságnak is sok baja van a
lévitucokkal,
- közben a harmadik helyen nekem is lehetne bajom a
lévitucokkal, ha nem lennék olyan fene-nagy kulturált druida, mint
amilyen már régóta köztudomásúan vagyok.
Így kacsintok rá az egyszerû zsidóságra, hogy ne féljen, mert ha a
lévitái elbarmolják a rájuk bízott feladatokat, attól még nem fogják az
egyszerû zsidóságot is magukkal rángatni a felelõsségben. Fõleg nem
fogják elõre tolni önmaguk helyett: ugyanis ezen lehetséges újabb
történelmi baki ellen Európában már most magas a druida-garancia,
amely tökéletesen egybesimul az ószövetségi próféciák doktrínájával.
Ám ha a lévitucok nem akarnak bekéretszkedni ebbe a garanciába (-
erre már kevés idejük van-) nos, ez természetesen nem volt és nem
lesz kötelezõ. Majd megisszák a levét, és nem lesz kötelezõ sajnálni
õket.
Nekik nem kell katonának menniük Izraelben, és semmi mással nem
foglalkoznak, csak azzal, amivel akarnak: így évezredek óta napi 24
órájuk van a gondolkodásra. Ha nekik ennyi sem elég, akkor inkább
tedd differenciáltabbá a kérdésedet, és én szívesen vállalok többlet-
felelõsséget, amikor éppen ráérek.
Ez egy paranormális dolgokkal foglalkozó lista, és én egy ebbõl az
aspektusból gondolkodó, mérsékelten hipotetikus és nagy-mértékben
tapasztalati jellegû összefoglalómat tettem fel többek közt erre a listára
is. Éppen ezért ha van kérdésed, akkor inkább folytassuk telefonon:
- egyrészt azért, mert ez egy paranormális dolgokkal foglalkozó
lista,
- másrészt pedig mert amint a fenti összefüggésekbõl, és a
nick-név mögé bújásodból is fényesen látszik, ez a színfalak mögötti
eljárás a te idegeidet jobban kíméli, mint bárkiét, köztük az én
idegeimet.
A jogos dühnek a hirtelen szeretetbe fordítási képességét tudatosan
gyakorlom, de egymagam keveset tehetek azért, hogy legyen éles
téttel rendelkezõ alkalmam gyakorolni is ezt a képességet.
Ja és apropó: Van néhány kínos részlet ebben az írásban, pl. hogy
- a lévitucoknak évezredek óta napi 24 óra áll a
rendelkezésükre a gondolkodáshoz,
- ám ez mégsem megy nekik igazán,
- meg hogy a lévitucok nem fogják tudni maguk elé lökni az
egyszerû zsidóságot a felelõsségre szólító univerzális és történelmi
pillanatokban stb….
Legyek ugyanolyan mértékben átkozott, amilyen mértékben
hazugságokon, tévedéseken, hiányosságokon vagy blöffökön
alapszanak ezek az érveim. Értelemszerûen azt mondom, hogy legyen
áldott, aki ezeket a tényeket választja a további kiút-keresései kiinduló
pontjául!
Legyen ugyanez a helyzet mindenkivel: Aki makacsul szembe kíván
szállni ezekkel az érvekkel, az legyen áldott vagy átkozott annak
mértéke és arányai szerint, amilyen mértékben igaza van vagy nincs az
általa addigra véglegesnek szánt makacs ellenvetéseiben. A mérlegelés
periódusában természetesen mindenkinek hadd legyenek mindenféle
bátor felvetései. Ám annyival tartozom ezeknek az igyekezeteknek,
hogy bizony itt már többször is mérlegre helyezett és bizonyított
érvekrõl, azok letisztult végsõ fázisáról volt szó. De akinek még vannak
új szempontjai, nos elõ velük! Ha senki többet harmadszor, akkor
tessék végre levonni a tanulságokat, mert a Világunk alappillérei nem
bírják már el tovább a hamis adatokat!!
Én természetesen képes vagyok jelentõs többlet-felelõsséggel kezelni
ezeket a kínos dolgokat, mert hogy leltározni és logikai egyenleteket
futtatni nem csak a múlt felé, hanem a jövõ felé is lehetséges. De ha a
léviták elbújnak az ugyanilyen fajta felelõsség-többlet elõl,
- és minduntalan olyan aspektusokból kívánnak kiindulni,
ahonnan sehová sem lehet eljutni,
- akkor kiderül, hogy CSAK a lévitáknak van bajuk
önmagukkal,
- és semmiképpen sem a Szabó Tamásnak az egész
zsidósággal. Bizony nagy a különbség.
Amúgy ha az Isten elkezd Országot alapítani a Földön, akkor direkt jól
fog jönni, hogy mivel minden mechanizmus és ideál le van roncsolva, így
a népek valóban áradni fognak abba a helyreállított Földi Paradicsomba.
Az Isten tehát ezt is felhasználja, ami van, és a maga értékrendjének
javára fordítja, „a maga idejében”, ahogy a Biblia mondja. Ám az Isten
malmára való vízhajtásnak ezzel a kétes dicsõségû módjával nem volt
és lesz érdemes kérkedni,
- mert a sírás és fogcsikorgatás demarkációs vonala,
- valamint az új felállás persona non grata névsora
egy meglehetõsen érdekfeszítõ téma lesz.
Üdvözlettel,
TOMI az egyipTOMI, PhD, / Priorissimus hungaricus Druidicus
|
