Kedves RL.!
"Továbbá keresd az együttmûködést a vetélytársakkal is."
Az ötleted kiváló! Ugyanis még azonos szolgáltatáson belül is van helye -
sõt csak annak van helye - a specializálódásnak! Senki nem érthet még a
szakmáján belül sem mindenhez 100%-osan! Érdemes tehát mindenkinek arra
összpontosítani, amihez a legjobban ért, a legjobban meg tud valósítani! Így
valóban olyan minõségi segítséget tud nyújtani munkájával, mellyel
elégedetté, és boldoggá teszi azokat az embereket akik hozzá fordulnak.
Gondolj pl. az orvosokra! Nekem pl. nem régen egy makacs gyulladás volt a
szervezetembe, melyet háziorvosom sehogy sem tudott lokalizálni, pedig már
mindenféle vizsgálaton túlestem. Végül is kiderült, hogy a problémát egy
teljesen tünetmentes foggyökér gyulladás okozta. Mikor ezt a fogorvos
kikezelte, minden problémám megszünt!
Ugyanígy: ha valaki pl. matekot (vagy bármi mást) tanul azzal a
meggyõzõdéssel, hogy nincs hozzá tehetsége,. semmire nem megy. Ha azonban
elmegy egy olyan tanárhoz, aki képes feloldani benne ezt az
önbizalomhiányból fakadó tévhitet, akkor hirtelen remek eredményeket ér el,
és rövid idõn belül javulnak a jegyei! Mert ez a tanár tud valami pluszt,
amit másoktól eddig nem kapott meg. Hogy ezért õ jobb tanár lenne mint
azok, akik eddig tanították? Nem hiszem, hogy ez itt a kérdés. Sokkal inkább
az, hogy van egy részfeladat, amit profibban képes megoldani, mint a
többiek. Tehát õ ezzel tud segíteni másoknak. Ja! Hogy ezzel pénzt is
keres...?!
Mindezt azért merem leírni, mert 17. éve dolgozom egy magán oktatási cégnél,
ahol pontosan ilyen gyerekekkel foglalkozunk.
A város iskolái elõször nem nézték jó szemmel a tevékenységünket, mert a
vetélytársat látták bennünk(a csökkenõ gyermeklétszám mellet attól féltek,
mi jelentõs számú gyereket "csábítunk" magunkhoz délutánonként, így
megszûnhet az iskolában néhány napközi, ezzel együtt tanáriállás is). Mára
már kialakult az a nézet, ha egy gyerek "akkut" tanulási gondokkal küzd, az
iskolák javasolják a szülõknek, hozzák el hozzánk, mert mi biztosan tudunk
segíteni!
Ezért én mindenkinek azt tudom javasolni: igen, keresse az együttmûködést
a vetélytársakkal! Ha hisz abban amit csinál, és igyekszik a legjobban
csinálni azt, mindig szem elõtt tartva a hozzá fordulók érdekeit, akkor ezen
mindenki nyer. Ráadásul a vetélytársak is egymás munkáját kiegészítõ
partnerekké válnak.
Persze kedves RL abban igazad van, hogy sokan úgy hiszik, ha állandóan
mások hibáit ostorozzák, akkor könnyebben
"csatát nyernek". Ez azonban nézetem szerint csak tiszavirág életû
"gyõzelem"!
"Az érvek a szellem, , a stílus pedig a lélek meggyozésére alkalmas."
/Richelieu/
Kívánok minden listatagnak kellemes húsvéti ünnepeket!
Egyre
jobban: Margó
|
