A NYELV 0212-ban írta HIXI A PIXI AKI ELHIXI
>:
>> "nem verbális kommunikáció".
>Ebböl vajon miért csak a "nem" szócskát fordítjuk le?
Nem igei közlekedés. A közlekedés nagynéha használom kommunikáció
jelentésben, a verbálisra az igei persze vicc, a nyelvi viszont nem jó,
mert az intonáció nemverbális, azonban nyelvi, és a szóbeli sem jó, mert az
inkább az írásbelivel áll szemben, pedig hát létezik írásbeli nemverbális
kommunikáicó is.


Üdv: Attila

A NYELV 0213-ban írta Racsko' Tama's >:
>Számomra az egy szóba írt "kétesélyes"-hez kötõjeles "*2-esélyes" dukálna
>(mint ahogy pl. a szlovákban van).
Vagy a 2esélyes, mint a németben.

Üdv: Attila

A NYELV 0213-ban írta Racsko' Tama's >:
>Fontosnak tartom leszögezni azt az álláspontomat, hogy "-AtkOzik" képzõ 
>tulajdonképpen nincs, csak "-kOzik" képzõ, amely mûveltetõ igékbõl képez 
>visszaható-szenvedõ gyakorító igéket.
Én inkább el tudnám képzelni az, hogy az -At és a -kOzik gyorsan
képzõbokrot alkotott, és így már egy képzõként járult legalábbis bizonyos
szavakhoz. Ezt számomra az bizonyítja, hogy a kérdéses szavak egy részében
nem él a mûveltetõ képzõs alak, vagy nagyon más jelentésben (ez persze --
hiszen történetiségrõl beszélünk -- nem jelenti azt, hogy nem is léteztek
ezek): avat (más jelentés), *csalat, *fogyat, *hagyat, hivat (?), irat (?),
kelet (más jelentés), méret (ez belefér), nyilat, nyirat (?), szövet (más
jelentés), unat (csak untat van), vonat (más jelentés). Tehát
tulajdonképpen az egy méret alapján lenne logikus az érvelés. Ezek után
persze feltehetõ a kérdés, hogy hogy alakulhatott ki egy képzõbokor két
olyan képzõbõl, amelyek nem is nagyon kerültek egymás mellé. Ide
természetesen adatok kellenének, és nálam ezek nem állnak sorban.

>Ez kissé tautologikus érvelés, mivel éppen azt vizsgáljuk, hogy hogyan 
>kellene õket írni, és ebben benne van annak a lehetõsége, hogy a korábbi 
>kodifikáció rosszul történt meg.  
Ez valóban az lenne, de én nem így értettem, amit írtál. Úgy értettem, hogy
az iratkozik kilóg a többi közül, mert méretkezik. Erre írtam azt, hogy nem
lóg ki a többi közül, mert mind rövid, a méretkezik lóg ki a többi közül,
de az is csak látszólagosan, a szinkrón rövidüléselmélet nyomán.

>Állításom: az irodalmi nyelv kodifikációjakor a fenti szavaknál a 
>különbözõ képzett alakok nem azonos nyelvjáráshoz tartozó változatukban 
>kerültek be.
Nem tudom, hogy ez hogy történt, azt viszont épp ugyanígy, sõt inkább
elképzelhetõnek tartom, hogy a nomen acti képzõ korábban, még a pótlónyûlás
elõtt agglutinálódott, majd viszonlag elszigetelõdött a paradigmától, a
mûveltetõ képzõ azonban transzparensebb volt, így a pótlónyúlás nyomott
hagyott ezeken a szóalakokon. Persze, nem elhanyagolható szempont az sem,
hogy a -t erõs megterheltsége miatt a nyelvnek anno mindent meg kellett
tennie a homonimák elkülönítésére, a hosszúság erre pedig kiválóan alkalmas
(vö. olvasa : olvasá; olvasna : olvasná). További esetleges szempont a
magyar nyelv idõzítésrendszere. Azt hiszem, Gombocz mérte ki (vagy
Laziczius?, most nem fog eszembe jutni, és lusta vagyok felütni), hogy a
tát, tátog, tátogat, tátogatók, tátogatóknak szériában az átlagos
magánhangzó-, illetve szótaghosszúság egyre rövidül, magyarán noha a magyar
egyértelmûen nem hangsúlyidõzítésû nyelv, hanem sokkal inkább
szótagidõzítésû, azért nem tiszta típus, tehát másodlagosan a
hangsúlyidõzítés is megjelenik (szótagidõzítés: nagyjából a szótagok hossza
tekinthetõ egyenletes idõzítési egységnek [persze ez a hosszú-rövid
oppozíció miatt talán pontosabb lenne morára fogalmazva, ugyanakkor a
hosszú-rövid arány az elmúlt száz évben 2,1-rõl 1,3-ra esett];
hangsúlyidõzítés: a hangsúlytól hangsúlyig tartó szakazs az idõzítési
egység [ilyen az élõ indoeurópai nyelvek többsége]; e két fogalom jól
összehozható a különféle hangsúlyalapú és az idõmértékes verselésekkel, ez
is arra utal, hogy a magyar mindkettõt tudja valamilyenformán). Mindebbõl
következik, hogy a hosszabb szóalakok természetesen tartalmaznak inkább
rövid magánhangzókat, ennek a következménye tulajdonképpen a pótlónyúlás
(ha úgy tetszik: testesítés) is, de el tudnám képzelni, hogy ha nagyon
halványan is, de a tõvéghangzók lekopásában is szerepe volt. Valószínûleg
van egy idõben akár változó "ideális" tõhossz és toldalékhossz (elõbbinél
természetesen a transzparens tövekre és nem az etimológialag
kikövetkeztethetõ tövekre gondolok).


Üdv: Attila

HIX NYELV #0211, Racsko' Tama's >:
>Most ON-ra fordítom a témát: A te definíciód alapján én a "use case"-
>t 'alkalmazási közeg / környezet'-ként is tudnám magyarítani; mivel 
>ez úgy tûnik, hogy a külsõ környezet által igényelt inputok és 
>outputok tipizálásara irányul, illetve a funkciók tipikus külsõ 
>környezetek szerinti lebontását takarja.

Igen, azt hiszem, Mária kérdésére ez válasz lehet, de az én "use case"-em
nem egészen ezt jelenti. Itt ugyanis típustól függetlenül minden történés
egy használati eset. Az is, ha a felhasználó kattint egyet, és az is, ha a
szoftver válaszol. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy úgy tervezzünk szoftvert,
hogy még nem tudjuk, milyen operációs rendszeren, milyen hardveren fog
futni. Ezen kívül automatikus programgenerálást is lehetõvé tesz. [elvileg]

>> Ilyen még pl. a nemüres is, amit így, tulajdonságként használva érzésem
>> szerint nem jó különírni. Mit gondoltok? 
>A tanulság számomra: ha csak nem vagyunk száz százalékig biztosak, a 
>különírás mellett célszerû dönteni.

Köszi a választ!
-- 
Üdv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

A Nyelv#190 környékén volt egy vitafolyam arról, hogyan hivják a 
különféle kerek évfordulókat.
Az elnevezések listája a kõnél (=75. évforduló) végzõdött. 

Viszont a napokban olvastam az MTI-nél a következõ hírt:
> Házassági világrekord
> Kentucky, 2002. szeptember 2. (MTI) - 83 éves "teljesítménnyel" egy Kentuckyb
an élõ 
> pár a házasság-idõtartam világrekorder az élõ házaspárok mezõnyében.
> A feleség, Lil Ritchie 98 esztendõs, a férj 104 éves. 1919. április 12-én esk
üdtek 
> egymásnak örök hûséget, ...

Vajon hogyan nevezték a már elmúlt 80. és hogyan nevezik a hamarosan
elkövetkezõ 85.
házassági évfordulójukat??
 
Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.

A Nyelv# 212-ben Mártonfi A. részletezte az -atkozik/-etkezik 
igeképzõk használatát.

Néhány megjegyzés:
1. Az avatkozik töve "av". De mi ez az "av"? Ige? Abból kiindulva, 
hogy a többi tõ mind ige volt, feltehetõleg az "av" is ige kellene 
legyen. Én viszont még soha nem hallottam (ha esetleg ikes ige, 
akkor sem :-).

2. Nem lehet, hogy helyesebb volna két részre bontani a képzõt? 
Valahogy így:
* ír->irat (mûveltetõ alak)
* irat->iratkozik (visszaható alak)
Azért kérdezem, mert például a mutatkozik, vitatkozik, következik 
esetén a "mut", "vit" vagy "köv" nem értelmes, viszont a "mutat", 
"vitat" és "követ" azok.

Szegedi Ga'bor (gaborsz at tin.it, http://gszegedi.freeweb.hu)
Az elveszett kincs potolhato, de az elvesztegetett ido nem.