A kovetkezo napok viszonylag egyseges ritmus szerint telnek. Reggel
kenyelmes keles, valami reggeli, aztan irany a strand. A buvarszemuveg es az
uszony az elso napokon jo szolgalatot tesz, talalok 2 sunvazat es par
kagylohejat. Kesobb semmit, igy aztan inkabb az uszast valasztom. Delutan
veszunk valami kajat a boltban (tenyleg csak 200m-re van tolunk), este meg
lesetalunk a falukozpontba. A szomszed falueba, mert Brela teljesen
osszenott Baska Voda-val, es az kozelebb van. A parton semmi hajmereszto: a
vilag minden tengerpartjan megtalalhato egyetemes giccs, kagylok,
szuzmariak, muanyag vilagitotornyok, keretezett fotok. Az ettermekbe batran
be szabad ulni, egy korso sor 10-14Kn, egy pizza 25-35Kn (nagyon jo
vekonytesztas pizzaik vannak!), egy grillkaja 35-50Kn. Ennel olcsobban a
Balatont sem lehet meguszni, es ott meg udvariatlanok is az emberrel.

A vacsi utani bandukolasnal nezegetjuk a kinalatot: felnapos hajokazas
fish-picnic-kel (halat grilleznek roston) 120Kn/fo, egesz napos hajokazas
italfogyasztassal 100Kn/fo, meg persze szamtalan jetski-, vizibicikli- es
sikloernyo-tulajdonos ajanlgatja a portekat. Felesegem mar itthon
betervezte, hogy megnezzuk a Hvar szigeten (vagy Brac?, egymas mellett van a
ketto) talalhato Bol varoskat, illetve a mellette levo Zlatni Rat-ot. Az
egyik hajo erre is megy, igy gyorsan benevezunk ra.

Indulas reggel 8,30-kor, a tenger uveg-simasagu. Atcsuhogunk a masik
kikotobe, ott is veszunk fel utasokat, ut kozben legalabb megnezhetjuk, hol
is lakunk. Tenyleg kozel a vizhez. A tobbiek begyujtese utan a szemkozti
sziget fele indulunk. A szemelyzet eloszor kicsit mentolos erzetu
tejkaramellat osztogat, majd ketes tisztasagu poharakban rettenetes palinka
jar korbe. Marcona kulseju ferfiak hokolnek vissza, mikor a pohar az orruk
ala er. En sem birom meginni, inkabb megosztom a halakkal. Igy utolag is:
bocs, halak!

Ezutan a letezo legolcsobb borok kerulnek elo, egy - a cimke allapotabol
itelve - harmincszor ujratoltott vorosbort es egy CBA-fele asztali feheret
tesznek elenk. A feher nem ihatatlan, de azert jo, hogy hoztunk asvanyvizet
magunkkal. A radiobol kozben ordit a Gojko Mitics fele folklor-zene. Az eg
felhotlen, szikrazo napsutesben szaguldunk. Jo ketoranyi (?) karistolas utan
kikotunk, egy ora szabadido. Kovalygunk  egy kicsit a kis sziget kis
falujanak kis utcain, aztan gyoz az ehseg. Miutan kiszurjuk az ALFA
pizzeriat, hova is mehetnenk mashova? Termeszetesen Alfa pizzat eszunk,
hozza csapolt sort. Utana rettenetes fagyikoltemeny kovetkezik, a fozott
fagyirol sajnos ezek is reg leszoktak. 2,5Kn-ert viszont akkora gombocokat
adnak, hogy ugy kell raigazgatni a tolcserre. Itthon ennyi fagyibol harom
gombocot is kikapirgalnak.

Ejtozunk egy kicsit egy parkban, aztan vissza a hajora. A viz felol tenyleg
szepek ezek a mediterran varoskak, falvak. Bamuljuk oket, aztan lassan
atjutunk Bol-ra. Kikotes utan meglodulunk a Zlatni Rat fele. Mint kesobb
kiderul, kicsit elhamarkodott dolog ez a gyaloglas. Ket kilometerre kell
elbaktatni. A kikotobol rendszeres hajok futkosnak oda, 4-5Kn-ert barkit
atvisznek. Ha nem is gyorsabb, biztos kenyelmesebb. Maga a Zlatni Rat egy a
tengerbe hosszan benyulo keskeny foldnyelv, feher kaviccsal es feketere sult
turistakkal vastagon boritva. Mozdulni alig lehet, annyian vannak. Sok a
monokinis, de legalabb annyi a szottyadt ven banya, rettenetes alaku
hazielefant, mint a tenyleg esztetikai elmenyt ado fiatal no. Uszni viszont
kimondottan jol esik, a hoseg tikkaszto. A fel oras visszasetalast is
betervezve idoben indulunk el a hajo fele. A kovezett setany igy szarazon is
rettentoen csuszik, milyen lehet esoben?

A kikotoben csodulet fogad, a sajat hajonkra csak ugy tudunk felmaszni, ha
ket masikon keresztulvagunk. Miutan ezt az akadalyt is lekuzdottuk, hazafele
indultunk. Ut kozben szinte vegig partkozelben haladtunk, igy jol szemugyre
lehetett venni a valtozatos tajat. Voltak kis kovek, kozepes kovek es nagy
kovek. Helyenkent gazzal, mashol gaz nelkul. Meg nehany haz, amihez szemmel
lathatoan semmilyen ut nem vezet, a viz alatti sziklak miatt meg hajoval sem
lehet odamenni. Ezek gyalog jarnak? A nagy hajokazas este fel het korul er
veget, szoval megint teljes napunk volt.

Masnap egesz nap strand, este a kozeli nagyobb varost, Makarskat celozzuk
meg a szinten a kozelben nyaralo barati parral kozosen. A belvarosban sincs
semmi kulonos, itt nagyobb a bazar, egy tengerisun-szedo haloval gazdagodom.
Meg az elmaradhatatlan pizzaval. Eszem-iszom celtalan kovalygas, kozben
elhatarozzuk, hogy mi bizony holnap mindenaron Splitbe megyunk.

Reggel ennek megfeleloen idoben kelunk, osszeszedjuk magunkat, majd
elindulunk a fouton. A tavolsag nem nagy, talan 60km-t kell megtenni, de sok
a falu, sok a kanyar, sok a turista, igy lassan haladunk. Kozben itatasra
van szukseg, a kornyek elso benzinkutja Omisban talalhato, egy kis
negyoszlopos falusi benzinkut, orult sorokkal. Allunk vagy fel orat, mire
rank kerul a sor, olommentesbol csak 95-os van, de legalabb lehet kartyaval
fizetni. Felteve, ha domboru (EC/MC, Visa) kartya van az ugyfelnel. Nalunk
volt, igy aztan lehetett tovabballni. Splitben megyunk ket kort, mire
rajovunk, hogy tulajdonkeppen a belvarost keruljuk. Beallunk egy fizeto
parkoloba, ahonnet ket percnyi setaval bejutunk a tortenelmi belvarosba.
Ennek kulso keretet Diocletianus nehai romai csaszar palotajanak romjai
adjak, kozte pedig a kozepkori helykihasznalas peldakepe lathato. A
szelesebb utcak akan 1,5m tagasak is lehetnek, ezt van, ahol meg
kavezo-terasz szukiti. Millio turista, ezer fokos meleg, de a huvos kohazak
kozott azert el lehet viselni. A palmafas tengerparti setanyon mar nem, igy
visszakanyarodunk a hazakhoz.

Mikor elunjuk, visszakavarunk az autohoz, a bo felnapos parkolasert fizetek
6kunat, nem olyan veszes. Visszakocsikazunk a szallasunkra, aztan a delutan
hatralevo reszere meg megtamadjuk a tengert. Este a hazineni begyujti az
utleveleinket, mert allitolag be kell jelentenie bennunket az idegenforgalmi
hivatalban. Ezeket masnap visszakapjuk, igy vehetjuk a batorsagot, hogy
lemenjunk Dubrovnikba. A napi program strandolas, tulajdonkeppen
esemenytelenul telik a napunk. Este szokasos parti seta, megtamadok egy
bank-automatat, mint kiderul jol teszem: lenyegesen kedvezobb valtasi
kurzussal szamol a szerkezet, mint amennyiert itthon vettuk a kunat.
Legkozelebb csak az utra viszek penzt, majd ott leveszem egyben, ami kell.

Masnap reggel indulunk del fele. A legdelebbi nagyvaros Dubrovnik, ami
180km-re van innet, vagyis kb 3 orat kell raszamolni az utra. Utkozben van
egy kb 10 km-es szakasz, ami Bosznia terulete, emiatt kell az utlevel.
Egyszer leradaroznak ut kozben, bar el bennem a gyanu, hogy valaki masnak a
gyorshajtasat akarjak rajtam is bekaszalni. Mindenesetre 500Kn-rol
lealkudozom 200-ra a dijat, aztan nemikepp borusabb hangulatban, egyre
felhosebb eg alatt folytatjuk utunkat.
Dubrovnikban oruletes dugo van, a gyenge idojaras nem csak minket kergetett
bele a kulturalis programba. Nagy nehezen talalunk helyet a kocsinak, igaz,
innet 10-15 perces seta az ovaros. Amikor odaerunk, rogton felcaplatunk egy
varosfal-turara, ez nagyon megeri az arat. 15Kn-ert vegig lehet setalni a
varosfalon (teljesen!), minden oldalrol megcsodalhatjuk a panoramat, a
regesregi hazakat. Ezutan le is megyunk a hazak koze, setalgatunk a
sikatorokban, de Split utan ez mar-mar szellosnek tunik.

Hazafele ujra harom oranyi autozas var minket, a reggeli tapasztalatokbol
okulva mersekeltebb tempoban gyurjuk a kilometereket szallasunk fele. Ujra
megbamuljuk a hegyek koze ekelodott edesvizu tavakat, megallunk par foto
erejeig, aztan gurulunk vissza. Este hideget kajalunk, aztan koran
elvonulunk. Este 10 korul a szel egyre erosebb, valamit felborit a
teraszunkon. Kimegyek megnezni, es latom, hogy a gond nem a felboritott
muanyagpohar, hanem az, hogy par hazzal mellettunk eg az erdo.

Folyt. kov.
Fogash