Kedves Attila!

HIX NYELV #755, >:
>   Szükségem lenne a _megváltozott munkaképességû_ és a _fogyatékos_
> kifejezések minél újabb és pontosabb magyarázatára, valamilyen
> tekintéllyel bíró forrásból. Hol lehetne ezeket megtalálni?

  1998. évi XXVI. tv. a fogyatékos személyek jogairól és 
esélyegyenlõségük biztosításáról:
	4. § E törvény alkalmazásában
	a) _fogyatékos személy_: az, aki érzékszervi - így különösen látás-
,
	hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentõs mértékben
	vagy egyáltalán nem birtokolja, illetõleg a kommunikációjában
	számottevõen korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a
	társadalmi életben való aktív részvétel során;        

A megváltozott munkaképességre pontos definíciot nem találtam, 
bízvást azért, mert

  A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi 
LXXXIII. törvény rendelettel 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet:
	42. § (2) A baleseti járadékkal és a rokkantsági nyugellátásokkal,
	baleseti rokkantsági nyugellátásokkal kapcsolatban a munkaképesség-

	változás mértékét, illetõleg a rokkantság fokát az OOSZI orvosi
	bizottságai véleményezik. [OOSZI: Országos Egészségbiztosítási
  	Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézete]
   
  Tehát eszerint általában véve az a megváltozott munkaképességû, 
akinek az OOSZI-ból papírja van arról, hogy a munkaképesség-
változásának mértéke nagyobb, mint 0%. Egyébként a konkrét 
tartalmat az részlet-jogszabályok határozzák meg, pl. (talán a 
legfontosabb):

  8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott 
munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális 
ellátásáról:

	2. § (1) E rendelet alkalmazása szempontjából _megváltozott
	munkaképességû_ az a munkaviszonyban, közalkalmazotti és
	közszolgálati jogviszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszony),
	bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló
	dolgozó, továbbá az a szövetkezettel munkaviszony jellegû
	jogviszonyban álló szövetkezeti tag, valamint a 7. § (1) bekezdés 
e)
	pontja, valamint az átmeneti járadék és a rendszeres szociális
	járadék tekintetében az, aki munkaviszonyban, bedolgozói
	munkaviszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban, szövetkezettel
	munkaviszony jellegû jogviszonyban nem áll, és nem folytat 
semmiféle
	olyan tevékenységet, amely díjazással, jövedelemmel jár (a
	továbbiakban együtt: megváltozott munkaképességû dolgozó), aki:
	a) egészségi állapota romlásából eredõ munkaképesség-változás 
miatt
	eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes 
értékû
	munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy
	rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi
	vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül;
	b) üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti
	járadékban részesül és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes
	értékû munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált;
	c) gümõkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom
	folytán nem foglalkoztatható;
	d) [törölve]
	e) a fegyveres erõktõl, a fegyveres testületektõl és a rendészeti
	szervektõl megváltozott munkaképessége, illetõleg egészségi okból
	szolgálatra való alkalmatlansága miatt leszerelt. 

  A jogszabályszövegek a 2004. IV-V. havi állapotot tükrözik.

> Õszinte leszek: nem igazán hiszek neked, amikor azt állítod, hogy
> akárcsak megközelítõleg is olyan megoszlásben ejted a felsõ
> nyelvállású mgh.-kat, ahogy azok kodifikálva vannak. Amikor az ember
> önmagát hallgatja, akkor nem a tényleges hangokat hallja, hanem
> nagyrészt azt, amit akarna mondani. A kijelentésed csak úgy "ér", ha
> ezt más megerõsíti rólad.

  Oké -- máshogy fogalmazok. Törekvésem az, hogy kodifikált formában
ejtsem õket. Hogy ez a gyakorlatban mennyire sikerül, azt nem tudom.

> Egyébként, véleményem szerint > kijelentése nem
> úgy olvasandó, ahogy te tetted.

  Értelek, Tamás. Igen, igazad van.

> Tudnál-e olyan mondatokat fogalmazni, amelyekben az irat/írat,
> szüret/szûret szavak összetéveszthetõk volnának?

  Valószínûleg nem, Ferenc.

> Emlékszem, hogy valamikor az írógépeken nem volt hosszú í, ú, û.

  Jómagam nem szûnök meg ezt a tényt hibáztatni a kialakult kiejtési
káoszért (elnézést az alliterációért). Az írógépek (sõt nyomdagépek)
rövid magánhangzói azt eredményezték, hogy az összes hivatalos
dokumentum röviditett betükkel jelent meg, márpedig ezeknek
presztízsük van a beszélõk között, kifejezéseket terjesztenek
(elintézésre kerül, kiszerelés = csomagolás stb.), a magánhangzók
használatát is terjeszthették-hetik. Akinek a nyelvjárásában amúgy
megvannak a hosszú fnyámghok, az is úgy érezhette, hogy a bíróságról,
pártszervtõl stb., tehát tekintélyes helyrõl érkezõ irat nyelvileg is
etalon, és ha egyébként (például kézírásban) technikailag ki is tudta
tenni az ékezeteket, egy idõ után esetleg nem tette ki. Úgy érezte,
hogy ezzel tájnyelvien ír. Aztán amikor a nyomtatott betûk megkapták
az ékezeteiket, kialakult a teljes káosz, az imént bemutatott emberke
a korábban tájnyelvinek érzett hangokat látta leírva, az egyébként
rövid fnyámghokkal beszélõ dunántúli titkárnõ ugye sírva fakadt...

> SZVSZ a jelenlegi rendszer mesterkélt, gyakorlati jelentõsége nincs,
> csak arra jó, hogy elbizonytalanítsa azokat, akik írnak, és
> voltaképpen támadás az egységesen írt köznyelv ellen. Ragaszkodni
> hozzá nevetséges copf; sürgõsen el kellene törölni!

  Ez nekem eléggé furcsa volna, a szerb uszkve horvát nyelvre
emlékeztetne, ahol tudtommal vannak hosszú magánhangzók, de hogy hol,
az rejtély, mert az írás nem jelöli õket.

> Egy másik a "ch" betûkapcsolat megtartása a "almanach", "technika"
> stb. szavakban, holott ezeket úgy ejtjük, mint a "h"-t a "sah", ill.
> "ihlet" szavakban

  Az én kiejtésemben az almanach és a sah egyformán [x] ejtésû, viszont
a technika és az ihlet ejtése nálam [ç].

> (Gondban is vagyok általában a röviddel írandó "áru"-val :))

  Hiszen ha csak Te lennél gondban... a fél ország ezzel küzd. Márpedig
az áru = "termék" és az árú = "valamilyen árral ellátott" akkor is két
fogalom, értelmes ötlet lenne továbbra is kétféleképpen írni õket. Ha
eltöröljük a hosszú fnyámghok írásos megkülönböztetését, akkor
homonimákat hozunk létre, amik korábban nem léteztek.

>>> Én például soha nem mondanám azt, hogy leányfalui, csak azt, hogy
>>> leányfalusi.
>>   Egyetértek.
> Akkor viszont lebuktál. Mégsem a helyesírási kézikönyvek deklarálta
> nyelvváltozat a tiéd.

  Nem mondtam, hogy minden egyes szót úgy ejtek. :) Azt is mondtam, hogy
a kisebbet viszont én is hosszú essel ejtem.

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Spammindzson – útmutató a koreai spam elleni védekezéshez
Nalunk minden hatosag mindenhatosag. (Kiddan)