> Nem is fog sikerülni, mert az s-es ejtés helytelen.
Hû de sommás vagy.
> A jövevényszavakat nem betû szerint ejtjük, hanem az eredeti
> kiejtésnek legjobban megfelelõ magyar hangokkal.
Vagy igen, vagy nem. Sõt sokszor a kettõ közti kompromisszummal.
Stressz, stencil, jáde, notesz, klub -- hogy csak néhány példát
említsek. Az általad felvetett s-es latin átvételek viszont nem ide
tartoznak, hiszen ott már az átadó ejtés is s-es volt (miként az s
betû magyar hangértéke is mutatja). A jelenség még tulajdonnevek
körében is érvényesül, hiszen a bétoven vagy a sekszpír ejtésnek sincs
sok köze az eredetihez. Magyarán a magyar kiejtésben szerintem
egyetlen dologra lehet tekintettel lenni: a mûvelt/választékos
nyelvszokásra. Az e körben bevett ejtésmód vagy egybeesik az átadó
nyelvével, vagy nem. Éppen ezért az, hogy a tiramisut olaszul sz-szel
ejtik, nem releváns -- nem nyelvi, csupán kultúrtörténeti tudás.
A magyarban e szó ejtése talán egy árnyalattal inkább s-ezõ, de eléggé
viaskodik még a két változat. Magam régebben s-sel, manapság inkább
sz-szel ejtem. A baj az, hogy pont a viaskodás miatt egyik ejtésmód
sem semleges stílusértékû. Ha az embert az zavarja kevésbé, hogy
sznobnak nézik, ejtse sz-szel, ha az, hogy bunkónak, ejtse s-sel.
A legjobb persze, ha megtippeli, hogy az aktuális környezete melyiket
preferálja, és úgy mondja õ is. Krumplit se írunk étlapra, de
burgonyát se mondunk otthon.
Üdv:
Attila
|
Kedves Attila!
hix.nyelv #634,  >:
> Nem is fog sikerülni, mert az s-es ejtés helytelen. A jövevényszavakat
> nem betû szerint ejtjük, hanem az eredeti kiejtésnek legjobban
> megfelelõ magyar hangokkal.
Vegyük fel a kivételi listádra, ha már a gasztronómiánál tartunk, a
nem néhány évszázada átvett, nem latin <puncs> szót. Ennek pl. indoklás
nélkül sikerült "helytelen" formában megmagyarosodnia, olyan társaival
együtt, mint a <klub>, a <fotel>, vagy a 619-628-as számokban
diszkutált <swap> /szvep/ stb. Ja, és rakjuk hozzá az <USA> /usa/-t is,
meg a társait.
Amennyiben egy idegen szó idegenes írásmóddal szerepel magyar
kontextusban, egyáltalán nem meglepõ, hogy a magyaros betûejtéses
változat megjelenik: elvégre (esetünkben) nem kötelezõ olaszul tudni,
továbbá az íráskép nem is kelti fel az egyszerû emberben az olasz szó
gyanúját, így a "nép fia" számára nincs alap annak eldöntésére, hogy ez
már magyaros vagy még idegenes írásban szerepel. Az idegen szavak
betûejtéses meghonosodása nem tendenciaszerû, de -- többek közt a fenti
okokra visszavezethetõen -- állandóan jelen lévõ átvételi folyamat.
A <tiramisu>-t magam is /s/-sel /tiramisu/-nak ejtem, és ebben nem
zavar, hogy tudom azt, hogy az olaszok /sz/-szel mondják. Én olyan
környezetben ismertem meg ezt a szót, ahol egyértelmûen csak az /s/-es
változat létezik. Sõt fel sem tudok idézni olyan esetet, amikor /sz/-
szel hallottam volna ejteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne
lehetett volna ilyen, azonban pl. a beszédértés folyamatában én
"automatikusan" kijavíthattam a szokatlan formát. Ez arra utal, hogy az
/s/-es forma nálam stabil, kizárólagos variáns, az /sz/-es pedig a
környezetemben nem elég gyakori ahhoz, hogy ne egy pöszén ejtett szónak
minõsüljék.
Esetünkben tehát leginkább az mondható el, hogy az olasz <tiramisu>
név két formában került átvételre a magyarban: egy "tudós" /tiramuszu/
és egy "népi" /tiramisu/. Vulgárdarwinista fordulattal azt is
mondhatnók, hogy a két változat most küzd egymással, és idõvel eldõl,
hogy melyik lesz -- ha egyáltalán lesz ilyen -- az egyedüli elfogadott.
A korrekt véleménynyilvánításhoz, különösen az /s/-es változatot
kárhoztatók részérõl, elkellene egy statisztika arról, hogy a magyar
nyelvterületen jelenleg milyen arányban ejtik a szót /sz/-szel, ill.
/s/-sel: mert végülis a "helyességet" a magyarul beszélõk közössége
(azaz az átvevõ oldal), és nem az átadó olasz nyelv határozza meg.
Ilyen statisztikáról nem tudok, mindenesetre, a Google-t munkára fogva
a .hu TLD-n 362 <tiramisu>-t használó oldal mellett csak 3 <tiramiszu>-
t írót találtam, ami 0,8%. Ha az /sz/-es ejtés uralkodó lenne, a
fonetikus leírás arányának bízvást nagyobbnak kellene lennie.
Referenciaként megnéztem ugyanitt a <pizza> szó írásmódját: 785 <pizza>
vs. 9 <pi(d)dza>, ami 1,1%. Itt a fonetikus elírás aránya számszerûleg
némileg magasabb a <tiramisu>-nál, de a khi2-próbával azonosnak
bizonyultak. Ugyanakkor a <(d)dz> betû ritkasága nyilvánvalóan gátolja
a <pi(d)dza> íráskép megjelenését, ami a <tiramiszu> <sz>-ére nem áll.
Ebbõl pedig az következik, hogy van akadály, ami gátolja a <tiramiszu>
lejegyzést, emögött pedig nem írásképi visszahatás, hanem -- én úgy
látom -- leginkább az állhat, hogy elterjedt az /s/-es ejtés (és az /s/-
sel ejtõk közt nincs ok arra, hogy <sz>-szel írják).
Az utóbbi pedig számomra egészen úgy hangzik, mintha az eredeti
kérdezõ (kocsi, #633) szándéka szerint megindokoltam volna, hanem is
azt, hogy miért _kell_, de azt, hogy miért _lehet_ /s/-sel ejteni.
|
