Gyula kérdi:

>Van arra valami elfogadott magyarazat, hogy miert van egyes
>nyelvekben nem/gender (peldaul nemet, francia, olasz), masokban
>miert csak jelkepesen (angol, japan) mig megint mas nyelvekben
>elhanyagolhato? Tovabba miert van egyes nyelvekben ket nem (pl.
>olasz), masokban harom (pl. nemet)?

  Nincs általánosan elfogadott magyarázat. Racskó Tamás listatársunk
nemrég idézte Horáciuszt: "Grammatici certant" (a nyelvészek vitat-
koznak). Az általad feltett kérdéssel is így van ez.
  Nyelvtani nem alatt a nyelvészek többsége a fõnevek rendszertani
osztályokba való besorolását érti . Amint jelezted, az indoeurópai
nyelvcsaládban a nyelvtani nemek száma 0, 1, 2, vagy 3 lehet.
De pl. a bantu nyelv a fõneveket 10 osztályba sorolja. Az indoeurópai
fõnevek három lehetséges osztályát a hímnemû, nõnemû, valamint a
semlegesnemû jelzõkkel címkézzük. A fõnév neme hatással van a szöveg-
környezetében található valamely másik szó vagy mondatelem (névelõ,
melléknév, névmás) alakjára.
  Van olyan nyelvész, aki szerint a nemekkel rendelkezõ nyelvek
alaktani vagy hangtani jellemzõk alapján kategorizálják a fõneveket.
Mindazonáltal, míg sok nyelvész hite szerint a nyelvtani nemnek nincs
köze a biológiai nemhez, olyan is van, aki elismeri, hogy a grammatikai
nemek rendszerének nemcsak alaktani, hanem szemantikai alapja is van.
Ez világosan kitûnik abból, hogy a legtöbb fõnév nõnemû, ha nõre
utal és hímnemû, ha férfira.
  Valószínûnek tartják, hogy az indoeurópai nyelvek õsében  kezdetben
nem volt nyelvtani nem. Történelmi szempontból egy nyelvésznõ magya-
rázatot ad arra, hogy a nem hogyan került a nyelvtanba: "Az indoeuró-
pai nyelvekben (a mai európai nyelvek többsége ide tartozik) a gram-
matikai nemek eredetét a nyelvészek hangok hasonlóságán alapuló fõ-
névosztályozó rendszerre vezették vissza." (Romaine, 1999) A 'hímne-
mû és a 'nõnemû' kifejezésmód szerinte a Kr.e. V. sz.-ra megy vissza
amikor is Prótagorasz görög filozófus két részre osztotta a görög fõ-
neveket és ezekkel a címkékkel látta el õket. A nyelvésznõ szerint a
nyelvtani kifejezés a latin 'genus'-ból származik, aminek semmi köze
se volt a biológiai nemhez, hanem fajt v. fajtát jelentett. Fenntartja,
hogy a XIX. sz.-ban Jakob Grimm, a német grammatikus úgy értel-
mezte a nyelvtani nem fogalmát, mint a 'természetes' nemi rend meta-
fórikus kiterjesztését minden tárgyra.
  Grimm véleménye szerint a hímnemû fõnevek nevezte dolgok koráb-
biak, nagyobbak, keményebbek, hajthatatlanabbak, gyorsabbak, tevé-
kenyebbek, mozgathatóbbak és kreatívabbak; a nõnemûek pedig késõbbi
keletûek, kisebbek, lágyabbak, csendesebbek, szenvedõek/passzívok és
fogékonyabbak. Romaine (1999) úgy gondolja, hogy Grimm elemzése a
hímek felsõbbrendûségébe vetett radikális meggyõzõdésre  mutat.
  Romaine úgy hiszi, hogy a mai európai nyelvek többsége a grammatikai
nemet valószínûleg az õsi indoeurópai nyelvben beállt fõnévosztályozó-
dásból örökölték, ahol a fõnevek eredetileg fonológiai, azaz hangzáson
alapuló csoportosulást mutattak, ami késõbb mondattani összhang ill.
egyezés nyelvtani rendszerévé fejlõdött. Állítja, hogy "Idõvel
azonban ezek a fõnévkategóriák -- bizonyos hozzájuk tartozó, kiemelke-
dõ fõnevekkel történõ asszociáció révén -- szert tettek egy bizonyos
fokú szemantikai motivációra. Így tehát a sok nõi élõlényt tartalmazó
fõnévkategóriák a nõnemmel, a hímeket tartalmazók pedig a hímnem-
mel kapcsolódtak össze.
  Van Berkum (1966) szerint a különbözõ nyelvekben a fõnevek nyelv-
tani nemekbe való besorolása a fõnév következõ jellemzõi alapján
történhetett:
1) a szó jelentése (pl. a Dyirbalban, ami az ausztráliai õslakók egyik
nyelve); 2) a fõnév hangtana (pl. a franciában); 3) a fõnév alaktana
(pl.az oroszban); 4) ezek kombinációja (pl. a németben).

Minden nyelv "él", fejlõdik, változik. Idõvel pl. a franciából,
olaszból, spanyolból, portugálból eltûnt az irodalmi latinban még
meglévõ semlegesnem. Mivel ezek a latin leánynyelvek -- tudomásom
szerint -- nem az irodalmi, hanem a vulgáris latinból alakultak ki és
mivel a semlegesnem mindegyikbõl eltûnt, azt gyanítom, hogy
már a vulgáris latin elvesztette a semlegesnemet. A svédben a hímnem
és a nõnem az "utrum" nyelvtani nembe olvadt össze és a semlegesnem
("neutrum") maradt meg. A németben és az oroszban -- valamint a hi-
vatalos norvégban (ugyanis több norvég nyelv is van :)), pedig az
ugyancsak közel áll a svédhez! -- pl. még megvan mindhárom nem.
Az angolból viszont -- szinte csak az e.sz. 3. sz. személyes névmások
kivételével -- eltûnt mind a három. Tehát evolúcióról van szó.
Mint ahogy teve is "van egypúpú, van kétpúpú, sõt több!" :)

Források (többek közt):
http://en.wikipedia.org/wiki/Genders#Gender_in_Indo-European_languages
http://www.phrasebase.com/languages/index.php?cat=55
http://faculty.ed.umuc.edu/~jmatthew/articles/froggie.html
http://www.translationdirectory.com/article528.htm

Balázs

> Az idezeted koruli mondatokat olvasva, az jon at hogy meg csak a
> dontes van meg, nem adtak meg el a legolandeket.

  Ööö... izé, álljon meg a vadalmafa. Én nem írtam meg, mirõl van szó,
fantasztikus, hogy így kinyomoztad, Sándor. :)

> altalad idezett mondat egy iden aprilisban keszitett doksiban
> talalhato es tavalyrol beszel, mig az internetes hirek szerint iden
> juliusban adtak el oket.

  Á, köszi ezért az infóért, én még nem jutottam hozzá, hogy egyebütt is
körülnézzek. Felhasználom.

> Egyebkent nem az eves [penzugyi] jelentest olvastad, hanem a ceg
> evente frissitett bemutatojat :)

  Tom, így szerepel a könyvben. :)

Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Csillagszámláló – a naptárakról és történetükrõl (töredék)
Ha a szüleidnek nincs gyermeke, valószínûleg neked sem lesz.
A segítségedet kérjük: http://lattilad.org/segits.php