> Azért írtam anyanyelvváltozatot, mert olyanok lehetnek, akik
> kamasz/felnõttfejjel nekiállnak megtanulni a helyesírási szerinti
> hosszú-rövidet, mint az angolt, az olaszt, a hindit, de ez nem az a
> nyelvváltozat, amit anyanyelvként tanult az illetõ.
Igazából az én anyanyelvváltozatom nemigen különbözik a
helyesírásitól, nyomdászcsaládból származom, nem emlékszem rá, hogy az
idõsebb nemzedékbõl bárki is feltûnõen másképp ejtette volna a felsõ
nyelvállású magánhangzókat (fnyámgh), mint ahogy a helyesírásban van.
Egyetlen tájnyelvi forma maradt meg az emlékezetemben: nagyapám
következetesen használta az ölég és köll formákat, ámbár emlékeim
szerint nem szögedi volt. Viszont más szavakat nem ejtett õ-sen.
> Ezt a játékot én is játsztam egy jó ideig, most meg éppen az
> anyanyelvváltozatom feltámasztásával, az ahhoz való visszatalálással
> játszom.
Milyen az anyanyelvváltozatod?
> Az elvileg másra akart vonatkozni: arra, hogy a helyesírásban e
> hangok jelölése olyannyira kevercse a vízszintes és függõleges
> nyelvváltozatoknak,
:o Mi értendõ vízszintes és függõleges nyelvváltozat alatt? Gondolom,
az enyém a vízszintes, mert fekve beszélek, de milyen azé, aki ül? :)
> hogy teoretikusan bizonyítható, hogy nem lehet találni olyan valóban
> létezõ beszéltnyelv-változatot, amelynek megfeleltethetõ.
Az sem ilyen, ami éppen úgy alakul ki, hogy a helyesírást követi az
ember? Hiszen évszázadok óta létezõ jelenség, hogy az emberek
megfeledkeznek a tényrõl, hogy az írás eredetileg a beszéd kottája, és
a helyesírást követve ejtenek szavakat. Crystal is ír errõl A nyelv
enciklopédiájában. Az angolban is probléma, hogy kiejtik vagy nem
ejtik ki a szóvégi g-ket és a szóeleji h-kat, holott fordítva kellene
szemlélni a dolgot, nem betûket ejtünk ki, hanem hangokat írunk le.
A magyarban például az a jelenség ismeretes, hogy a szóelemzõ írásmód
szerint leírt tudja, látja szavakat írásuk szerint ejtik: tud-ja,
lát-ja. (Dayka Margit is ejti egyszer ez utóbbit így, a "Társkeresés
N. 1463"-ban.)
Ha ez így van (ebbõl a szempontból teljesen mindegy, hogy jól van-e
így vagy sem), akkor nem alakulhat-e ki egy nyelvváltozat annak
alapján, ahogyan az ember a fnyámghokat ismeri leírva?
> Ezt a képességet még nem fejlesztettem ilyen fokú tökélyre, de
> ismerõs a jelenség. Kérdés: 1. 1989 elõtti könyveknél nem mûködik?
Nem. Azokban is van hiba, de sokkal kevesebb. Gyerekkori könyveimben
sok évig betéve tudtam, hol van hiba, mert olyan kevés volt és annyira
szemet szúrt. A kilencvenes évekbeli kiadványokban nem szúr szemet
egy-egy hiba, már inkább azon lepõdik meg az ember, ha valamit jól
írnak.
> 2. Még igen válasz esetén sem érzem, hogy feltétlenül más lenne a
> véleményünk, hiszen nem gondolom, hogy elértük a nyolcvanas évek
> közepének színvonalát,
Azért ha törekvéseket fogalmazunk meg, akkor inkább a hetvenes évek
színvonala legyen a cél...
> csupán azt, hogy javulás érzékelhetõ.
Nem tudom, lehetséges; kétségeim vannak. A legutóbbi elég kemény,
emlékezetes hibát Erich von Däniken Az istenek ûrhajósok voltak címû
könyvénél tapasztaltam; ezt a legalábbis másodvonalbeli Magyar
Könyvklub adta ki, mindjárt megnézem az évszámot. 2002. Elég friss
tehát. A szerzõ neve a cím- és a hátoldalon helyesen olvasható, a
gerincen Daniken áll, ekezet nelkul. A cím a gerincen és a hátoldalon
felkiáltójellel végzõdik, a címlapon nem. Maga a könyv belül már
kevésbé hibás, de a kötésen vétett durva hibák sokat levonnak az
értékébõl.
> Már csak nevem miatt is mindig õrjöngök, ha egy könyvben nem
> f-ligatúrákkal szerepelnek a fi, fl, esetleg ff, ffi, ffl, sõt fj,
> fí betûkapcsolatok, de oly ritka az az eset, amikor nincs
> õrjöngnivalóm ez ügyben, hogy saját tördelésen kívül szinte nem is
> találkoztam ilyennel.
Nem csodálom, de attól tartok, hogy ezek a karakterek lassan kivesznek
az elektronikus szövegekkel. Külön le kell kezelni õket a keresésnél,
és a programozók lusták rá.
Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Játékvilág – táblás játékokról, komplett szabályleírásokkal
Szavakat irok es csak aztan nezem meg, hogy van-e ertelme. (Brody Janos)
|