>> A Kaka szo egyebkent, ha jol tudom, egy Uj-Zelandon honos madarfajt
>> is jelol.
Az kakapo, nem kaka.
> Nemrég lektoráltam egy tendert: meghagytam benne a nagybetûs,
> "Ajánlattevõ", "Szállító" szavakat. Ez a jogi dokumentumok régi
> tradíciója (és itt volt igaza az Országgyûlésnek, amikor
> "leszavazta" a helyesírási szabályzatot), amellyel egyedítés
> fejezhetõ ki, hasonlóan a költõi megszemélyesítõ nagybetûkhöz.
Itt semmi gond nincsen, egy jogi dokumentumban az ügyfél valaki,
akinek ügye van, az Ügyfél viszont az a bizonyos valaki, akinek neve
az irat elején olvasható.
> Ide kapcsolható az "Ön" személyes névmás nagybetûvel írása (amit én
> is elkövetek), illetve a "Te", "Ti" névmások kapitalizációja (amit
> nem mûvelek). Itt az egyedításen túl a respekt, a tisztelet is
> kódolódik az írásmódban.
Jómagam a neten ez utóbbi névmásokat (és ragozott alakjaikat) is
kapitalizálom, mert úgy tekintem, hogy levelet írok és a levélírás
hagyománya szerint a címzettre vonatkozó névmások nagybetûsek.
(Sajátos, hogy a neten milyen gyakran tûnnek fel az én és õ névmások
nagybetûvel -- rejtély, miért.)
> Nem látom be, hogy mi rossz lenne abban, hogy a gittegyleti tagok
> kiemelten kezelik a gittrágók világnapját, megtisztelve nagybetûvel:
> Gittrágók Világnapja. Illetve, ha mi ezt akceptáljuk az írásmód
> átvételével a kisebbségek iránti tolerancia jegyében.
Mert ebben az esetben nincs helyesírás. Ahhoz, hogy leírhassam a
gittrágók világnapját, fel kell hívnom a GEOSZ-t (Gittegyletek
Országos Szövetsége) és meg kell kérdeznem, hogy õk hogy írják. Ahhoz,
hogy leírhassam a karácsonyi éjféli mise kifejezést, fel kell hívnom
Erdõ Péter hercegprímást és meg kell kérdeznem, hogy õ hogy írja.
Ahhoz, hogy leírhassam a pokol tizenhatodik bugyra kifejezést... de
nem folytatom.
Ez így eléggé kaotikus és nehézkes volna. Ugyanabban a sajtóorgánumban
esetleg többféleképpen jelenik meg ugyanaz, mert az egyik újságíró ezt
az információt kapta a GEOSZ-tól, a másik amazt (sajnos egy kezdõ
titkárnõ vette föl a telefont, aki még soha nem vett részt
gittrágó-világnapi ünnepélyes gittrágáson), a harmadik újságíró pedig
egyáltalán nem talált senkit a GEOSZ-nál, aki válaszolni tudott volna.
Mindenkinek tele volt a pofája gittel.
> Az világos, hogy ez szemben áll a hatályos helyesírással, de a
> helyesírás inkább olyan közösségi norma, etikett, amit a
> kultúremberek általában betartanak, semmint egy eltérést lehetõvé
> nem tevõ jogszabály.
Nem sok értelmét látom kultúremberek etikettjeként meghatározni a
helyesírást, amikor számtalan kultúrember (többek között irodalmárok,
professzorok) kéziratában olvastam akkora vaskos helyesírási hibákat,
mint ide Lacháza. Kultúremberek általában nem tudják, hogy a dicsér
rövid i, a hígító viszont duplán hosszú, hogy az "olyan, aki" közé
vesszõ kell, és hogy a kijelentõ mondat nem végzõdik kérdõjellel
attól, hogy az utolsó alárendelt tagmondat kérdõ volt.
Ezek alapvetõ dolgok. Az, hogy a gittrágók világnapja nagybetû-e, nem
alapvetõ dolog. Amíg a kultúremberek 90%-a nem tud egyszerû, köznapi
magyar szavakat helyesen leírni, sokkal egyszerûbbnek látom a nehezebb
helyesírási kérdésekben az eltérést lehetõvé nem tevõ jogszabály
vasszigorral való alkalmazását, abból talán értenek.
Bocsánat, ha vaskalaposnak tûnök, de elég sokáig próbáltam az
embereknek magyarázni, mit hogyan kell írni, és nem értik meg.
Kétségbe vonják, hogy jól tudom, mert igenis a mindig második i-je
hosszú, igenis az ül ige hosszú û, õk tudják. Ha utasító hangon szól
hozzájuk az ember, nem jut eszükbe elmagyarázni, hogy õk milyen jól
tudják.
Láng Attila D., író (http://lattilad.org)
>Hyperion – újabb ûrkatasztrófáról (az Urania folytatása, elõkészületben)
A piros ász minden rendszerben üti a piros felsõt. (Moldova György)
|