Kedves Lista!
Remélem megjelenik a teljes terjedelem a Listán. Kicsit hosszúra sikerült az
írásom, de nem akartam tördelni.
Szeretettel, István. (Bp.)
120.
> Köszönöm az érdeklõdésedet! Nagyon gyorsan rohannak a napok, hetek és
egyre közelebb kerülünk mi is a nagy naphoz.
Szerencsére jól vagyunk. A baba sokat mocorog, szerintem többet mint annak
idején a fiam. Egész más a mozgása is, mint a fiamnak volt.
Magammal sajnos nem vagyok kibékülve. Olyan nagy tervekkel vágtam bele a
terhességbe, hogy majd mindent másként csinálok mint Danival... Sokat fogok
jógázni, meditálni, megtanulom a baba meditációt és végül semmi nem lett
belõle. Elég fáradt vagyok, és bár talán az idõm is meglenne rá, de valahogy
elrepül ez az idõ anélkül, hogy tudtam volna valami hasznosat tenni. A baj,
hogy a meditáció még mindig nem megy. Vagy elalszom, ha pl. fekve
próbálom... vagy elkalandoznak a gondolataim.... Néha próbáltam, hogy
ellazítottam magam, gondolatban valamit mondtam a babának és vártam volna,
hogy esetleg õ nem akar-e valamit közölni velem, de pár másodperc múlva már
egész máson gondolkoztam, tehát nem adtam neki idõt arra hogy "üzenni
tudjon"...
- Erre sok minden nem tudok mondani. Valamit megtanulni csak gyakorlással
lehet. Valami visszatart. Talán a kudarctól való félelem? Vagy mi? Nem
gondolkodtál még el rajta? Ez a kérdés is megoldandó feladatod kellene, hogy
legyen. A meditáció pedig a fáradtságodon is tudna segíteni. Nincs nálatok
valami lehetõség szervezett formában erre?
> A baj meg az, hogy tele vagyok még szorongással, a szülés idõpontjának
közeledtével egyre inkább félek tõle, illetve félek attól hogyan fogok
megbirkózni két gyermekkel...
- Úgy ahogy sok - sok édesanya megbirkózott, és megbirkózik ezzel a
feladattal. Nem te vagy az elsõ, és az utolsó sem. Egyébként már a
kifejezésed is rossz irányba mutat. Nem kell birkózni, hanem Szeretettel
kell csinálni ezt a szép feladatot.
> A napokban olvastam egy könyvet, szülés elõkészítõ, egy dúla írta és õ is
inkább ilyen lelki alapokra helyezi a mondandóját. Azt írja, hogy a
félelmeinket írjuk ki magunkból mert ezáltal szembesülünk vele... és meg
tudjuk szüntetni... De nekem kicsit érthetetlen, hiszen az AK. szerint meg
ugye minél többet fókuszálok rá, leírom azzal beprogramozom annak a
létrejöttét... Most ha eszembe jut hogy félek a szüléstõl, akkor megpróbálom
elterelni a gondolataimat... A könyv szerint ezzel csak eltemetem magamban
mélyen fekvõ félelmet... Neked errõl mi a véleményed?
- Tévedsz. Az agykontroll is azt mondja, hogy nézz szembe (legalább egyszer)
a félelmeiddel, betegségeddel, amikor a sötét keretes tükörben megnézed a
problémádat. Aztán ezt told félre és lásd az eredményt, a célt. Stb. ..
> Gondoltam, hogy esetleg megint írásban kellene programoznom a pozitív
gondolatokat. Szerinted hogyan lehetne érthetõen és hatékonyan, mondjuk egy
jó szülési élményt megfogalmazni?
Vagy arra gondoltam, hogy pl. a fájdalommentes szó lehet, hogy nem a legjobb
hiszen mégiscsak benne van a "fájdalom" szó....
- Én azt javaslom, a következõ szempontok alapján csináld!
1. Írd le az összes félelmedet, amit elõ tudsz szedni a tudatalattidból,
illetve a tudatodból! Vagyis, mitõl és miért félsz???? Többször gondold
végig, és amikor már nem tudsz többet "elõszedni", még egyszer
visszaolvasod, végig gondolod, hogy valósak e ezek a félelmek? Honnan és
miért kerülhettek beléd? Jelenítsd meg! Nézz szembe velük. Tehát, ahogy a
dúla is írja, ilyenkor szembesülsz a félelmeiddel.
(ez lehet a sötét keretes tükör)
Amikor valaki eljön hozzám a problémájával, akkor elõször én is szembe
nézetem a "sötét oldalával", múltjával, ami a betegségét okozta.
"Meggyóntatom". Ezek a szembesülések sokszor nagyon megrázóak, fájdalmasak
szoktak lenni az illetõ számára. Sok - sok könnyet láttam már ilyenkor a
szemekben. Kínzásnak tûnik, de hidd el szükség van rá, mert csak így, ezután
lehet túllépni a problémán, amibõl megoldandó feladat lesz ilyenkor. Ezután
jöhet a gyógyítás. De ezt Te nagyon jól tudod, legalább is tudnod kellene,
mert egyszer Te is voltál nálam, és megbeszéltük az akkori gondjaidat.
Szembesítettelek velük, az okokkal Téged is.
Ezután jöhet a második lépés.
2. Tégy a "Félelmeid lapja" mellé egy tiszta lapot, ami az elérendõ "Céljaid
lapja" lesz, amin a félelmeidet cseréld az ezeket megváltoztató, átalakító
pozitív gondolatokra! Minél többet tudsz elõvenni annál jobban sikerülhet az
átalakítás. Vigyázat! Nem szabad elpusztítani megsemmisíteni ezeket a
negatív gondolatokat - aki fegyvert fog, fegyver által vész el - hanem
Szeretettel át kell alakítani, kicserélni. Tehát megalkotod azokat a pozitív
állításokat amiket ezután használni fogsz az eredmény érdekében. Majd ekkor
az "egyes" lapot a negatív félelmeiddel eldobod, elégeted, stb. . Ettõl a
pillanattól kezdve már csak a "Céljaid lapján" levõ pozitív állításokat írod
le, naponta háromszor, legalább tízszer - tizenötször alkalmanként. (vagyis
összesen harmincszor - negyvenötször egy nap.) Azt javaslom, ahogy írod,
mond is ki!
Ugyanis három féle Teremtõ Erõ van:
- a gondolat (képzelet)
- a hang (szó, mondat)
- a cselekedet (tett, ebben az esetben az írás)
Az anyag sûrített (fókuszált) energia. Sokszor a sikertelenség oka az, hogy
a meditáció során a gondolataid elkalandoznak, ahogy írod is a leveledben. A
fókuszálást segíti a kimondás, és az ezzel szinkron leírás. Nem tudsz másra
figyelni, nem tudsz elkalandozni, csak a leírandó feladataidra koncentrálsz,
ezért az így alkalmazott módszer sokkal hatékonyabb, mint a sima gondolati
meditáció. Ha a gondolati meditáció sikere pl. 50%, az általam javasolt
megoldás sikere legalább 80 - 90%.
Rövid állításokat használj, írj le!
Hinned kell abban, hogy sikerül az, amit elérendõ célként kitûzöl. Annak
ellenére, hogy sokszor lesznek kétségeid eleinte, sokszor gondolsz arra,
hogy úgysem sikerül. Nem baj. Emberi gyarlóság. Mindezek ellenére írd le,
mond ki a pozitív állítást! Van egy kedves mondásom, valakitõl hallottam:
"Nincs hited? Nem baj. Hidd azt, hogy van hited, és lesz hited."
Eleinte úgy tûnik, meg kell "erõszakolni" önmagadat amikor leírod a
hihetetlen célt, de meglátod egy idõ után - minél többször leírod,
kimondod - eltûnik hitetlenséged, és hinni fogod, egyre erõsebb lesz benned
a meggyõzõdés, hogy képes leszel megcsinálni az elérendõ célt, feladatot.
Jelen idõben, egyes szám elsõ személyben fogalmazd meg, írd le, és mond ki a
céloddal kapcsolatos pozitív állításokat. Ne használj feltételes módot,
ilyen kifejezést, hogy jó lenne ha megkapnám, stb. .... (Beteljesedik az
ilyen kérés is, de sosem akkor amikor kellene, esetleg sok év múlva, vagy
sosem.)
Kérj segítséget Istentõl, a Magasabb Intelligenciától, Angyaloktól, a
segítõidtõl. (tetszés szerint)
Az utolsó mondatod pedig az legyen, hogy:
Köszönöm a segítséget mindenkitõl, aki segített a célom elérésében.
Ez nagyon fontos, lényeges, mert így nyitott maradsz a további csodákra is.
Máskor is fog mûködni a "külsõ segítõ csatorna".
István Borsodból, még a következõket is javasolja:
A pozitív állításokban használható, ill. nem használható szavak:
1. Tilos a nem, sem, ne, se szavak használata, mert a tagadás figyelmen
kívül marad, a többit pedig végrehajtja. pl. nem vagyok buta helyett okos
vagyok. A tagadást sem ismeri a tudatalatti.
2. Tilos a megpróbálom, vagy vele rokon értelmû szavak használata. Ez a
lerázó mondatok része, ezért a tudatalatti nem hajtja végre, vagy nagyon
bizonytalan a végrehajtás eredménye.
3. A probléma szó negatív töltésû, bajjal párosul. Ezért a helyzet, feladat
szót kell használni helyette.
4. Kötelezõ a megteszem, megcsinálom, vagyok szavak használata, vagy olyan
mondatok használata, amely jelentésben ennek megfelel.
Talán annyit hozzá tennék, hogy amíg a "probléma" szót használjuk, kizárjuk
a megoldás lehetõségét. Helyette a "feladat" szó az, amiben már ott a
megoldás lehetõsége.
A "fájdalommentes szülés" szót nem biztos, hogy ki kell cserélni. Ez a
kifejezés nem vonzza szerintem a fájdalmat. Talán benned kéne csökkenteni a
"fájdalomtól való rettegést", mert ezzel vonzod magadhoz a fájdalmat!!
> Olvastam a legutóbbi Babameditációt, Ildikó levelét! Valóban gyönyörû
dolgokat irt le! Tiszta szívembõl szeretném ezt az érzést megtapasztalni
amirõl õ írt... és felfedezni magamban azt akit keresek... Annyira szeretnék
Neked egy ilyen hangvételû levelet küldeni ahelyett, hogy mindig
panaszkodom...
- Ildikó is szokott "panaszkodni" illetve õ nem panaszkodik, hanem tanácsot
kér egy megoldandó feladathoz. Felfogás, hozzá állás kérdése. Én elmondom
amit gondolok, õ pedig megoldja.
Talán ha Te is feladatként kezeled a problémádat akkor nem fognak
panaszkodásnak tûnni a leveledben leírt gondolatok.
Szeretettel, István.
|
