Sziasztok!

Örömmel számolok be, hogy tegnap már a harmadik gyerekutaztatás tanfolyamot 
tartotta Beszterczei Ildi, nagy sikerrel. Tizenkét gyerekre tizenegy segítõ 
jutott. A nap a terem feldíszítésével kezdõdött, melyben Szafi Kati papírból 
kivágott virágait, méhecskéit használtuk fel. Ildikó kiosztotta a gyerekeket 
a trénerek között, így amikor megérkeztek, onnan kezdve együtt töltöttük 
a 
napot a gondjainkra bízott gyerekekkel. A feszültség oldó játékok során 
keresztül jutottunk el a délutáni utazáshoz. Voltak olyan gyerekek, akik 
nem 
elõször utaztak, de a többiek is könnyen vették az akadályokat. Ildikó 
tervezi, hogy az eddigi három alkalom összes gyerekét visszahívja egy újabb 
utazásra. A nap felemelõ része volt az utolsó két feladat: a kör közepén 
levõ egy labdát dob valakinak, aki megmondja, hogy mit lát a szemében, 
illetve nagy kört alakítva erõsítõ érzelmeket küldhettünk egymásnak.

Hihetetlenül fejlett a gyerekek érzelmi intelligenciája!

Fontos tényezõ, hogy a felnõtt segítõk minden gyakorlatot ugyanúgy végig 
csinálnak, mint a gyerekek.

Ajándék volt ez a nap is.

Akit részleteiben érdekel a módszer, azoknak ajánlom Brandon Bays: Belsõ 
utazás gyerekekkel címû könyvét.

Szeretettel Ágoston

Kedvesek vagytok, köszönöm a segítséget. Rögtön próbálom.  Elõtte még örömömben 
írok pár sort, mert évek óta ez volt az elsõ alkalom, hogy amit írtam megjelent
:
)
Szóval azt szeretném elmondani nektek, hogy nagyon feldobott vagyok. A 
történet lényege, hogy 5 éve dolgozom/tam egy olyan helyen, ahol nagyon 
sok 
pénzt kerestem, de elmondhatatlanul sok feszültséggel, gyakran megalázással 
is 
járt ez a munka. De fel sem merült, hogy otthagyhatom, máshol töredékéért 
tudtam volna elhelyezkedni és hát nagyon kellett a pénz. Egy hete aztán 
nem 
bírtam tovább, hoztam egy döntést: felmondtam!  Azóta megváltozott a világ! 
Boldog vagyok, süt a nap, embernek érzem magam, és ha arra gondolok, hogy 
hó 
elején nem jelenik meg a szokásos összeg a számlámon, úgy érzem, ez a legkevese
b
b, amit ezért a felszabadultságért odaadhattam. Sajnos komoly tartalékaim 
nincsenek, de határozottan úgy érzem, hamarosan jön a sokkal jobb lehetõség, 
ahol feszültség és megalázásmentesen tudok majd dolgozni. Ha küldtök felém 
egy 
segítõ gondolatot, azt köszönöm, de ha csak simán velem tudtok örülni, 
az 
is 
nagyon jó! Egyre jobban! Anikó